A kitömött játékok-különösen a plüssjátékok-meghaladták a puszta gyerekjáték birodalmát, és az érzelmi vigasztalás széles körben elterjedt forrásává és a modern ember jelentős kulturális szimbólumává váltak. Amerikai pszichológusok kísérletei kimutatták, hogy a puha fizikai érintkezés még az ételnél is fontosabb biztonságérzetet nyújt, ezáltal pszichológiai alapot teremt a plüss tárgyak iránti emberi affinitáshoz. Winnicott pszichológus azt állította, hogy a babák „átmeneti tárgyakként” szolgálnak, és elősegítik a gyermek fejlődésének elmozdulását az „abszolút anyától való függés” állapotából az „önellátás” felé.
Erősen atomizált modern társadalmunkban a plüssjátékok segítenek áthidalni az interperszonális kapcsolatok szakadásait azáltal, hogy olyan társaságot kínálnak, amely teljesen nem-elítélhető és igénytelen; ezáltal felnőttek számára is jelentős terápiás értékkel bírnak. Az időtlen minőséggel rendelkező babák továbbra is tartós szerepet töltenek be a mélyen-merülő emberi pszichológiai szükségletek kielégítésében, és a kulturális érzelmek hordozójaként szolgálnak.
